How I lived through Covid-19 lockdown in March 2020?
I remember, I was with my family in Austria on a ski holiday. I checked the news about China everyday. There were terrible case numbers, but hey no worries, China is far away from Europe.
In January and February we heard about cases from Italy, every day, more and more. The situation in Milan and its region was almost the worst. The people couldn’t believe the new situation, they started to buy everything that was necessary and not necessary for the home.
I also work in public healthcare, and we had an enormous amount of patient visits at this time. We made sales in three weeks just like before Christmas. As a consequence I have never fallen asleep so early like during this Covid-19 time in March.
I think the worst day was when the government decided to
close the schools the first time. It was a Friday afternoon.
I had to work a lot, but meanwhile the streets changed into a paradise for me as a photographer. Everyday there were fewer people on the streets than before, and I could take exclusive photos. I couldn't imagine a shopping street in Zürich old town without people, in silence. It was special and a bit scary.
german/deutsch
Wie erlebte ich die erste Covid-19 Welle in März?
Ich erinnere mich noch daran, wir waren mit meiner Familie in den Ferien in Österreich. Wir schauten uns jeden Tag die Nachrichten an. Es gab in China viele Covid-Fälle, aber keine Sorge, China liegt von uns zu weit weg.
Ich arbeite auch in den Gesundheitswesen, und wir hatten sehr viele Patienten in der ersten Welle. Wir hatten drei Wochen lang jeden Tag solche Umsätze, wie normalerweise vor Weihnachten. Als Konsequenz, war ich im Bett noch nie so früh, wie in dieser Zeit.
Ich denke, der schlimmster Tag war als die Regierung die
Schulen schlossen. Das war an einem
Freitag Abend.
Ich arbeitete viel, aber die Strassen wandelten sich inzwischen in Paradeis um, Paradeis für einen Fotograf. Jeden Tag waren immer weniger Menschen unterwegs, und ich konnte exklusive Fotos über leere Strasse machen. Eine Zürcher Altstadt ohne Menschen, in Ruhe. Unglaublich aber gleichzeitig erschreckend.
hungarian/magyar
Hogyan éltem meg a Covid-19-et márciusban?
Emlékszem rá, éppen Ausztriában voltunk sítúrán a családommal. Minden nap követtük a híreket Kínából, ahonnan meglehetősen csúnya napi esetszámok érkeztek, de aggodalomra semmi ok, Kína messze van.
Januárban és februárban egyre több hírt és megbetegedést hallottunk Olaszországból is, minden nap többet és többet. A legrosszabb helyzet Milánóban és a környékén volt. Miközben az emberek nem hitték el a vírussal kapcsolatos híreket, illetve nem tudtak az új helyzettel mit kezdeni, első reakcióként elkezdtek szükséges és kevésbé szükséges dolgokat venni és a háztartásban felhalmozni.
Mint egészségügyben dolgozó, az első hullámban nálunk is számtalan vevő megfordult. Olyan betegforgalom volt három héten keresztül, mint ami máskor Karácsony előtt szokott lenni. Ennek következtében, talán még sosem kerültem ágyba olyan korán, mint az első Covidos időkben. A legmegterhelőbb nap talán akkor volt, amikor az itteni kormány bejelentette az iskolák bezárását, azt hiszem egy péntek délutánon történt.
Miközben sokat dolgoztam az utcák is átalakultak, fotós számára egy Paradicsommá. Nap mint nap kevesebb ember fordult meg a belvárosban és olyan fotókat sikerült készítenem, amiket korábban el sem tudtam képzelni, elképzelni egy zürichi óvárost vásárlók nélkül. Hihetetlen ellenben rendkívül ijesztő is.
